A vörösbor ott áll az asztalon, pontosan ugyanazon a helyen, ahova leraktuk, az üvegpoharak jobb és bal oldalától egyaránt három ujjnyi távolságra. Észbeli megfontolások képezik le cselekvéseink megjelenését, habár az emocionális tényezők teljesítik ki a bennünk megfogalmazódó szükségletek iránti késztetést. Akaratlagos és eseti. Erőltetett koncepciónk, - mely arra a kialakult szokásra vezethető vissza, hogy ellentétesnek vélt tulajdonságokat és állapotokat igyekszünk szétszakítani, ezáltal igazolva különállásuk stabilitását, - elferdíti a gyorsan papírra vetett illusztráció lényegi alkatát. Első hallásra, sőt másodikra, harmadikra is, úgy tűnik, mintha elvont fogalmak keverednének egy kevésbé érthető közegben, ám ha jobban kibontjuk az egyes elemek struktúráját, azonnal szembetűnik, hogyan épülnek egymásra a helyenként meggörbült láncszemek.
A helyszín. Amikor kiválasztjuk az irányok közül a számunkra megfelelőt, vagy azt, aminek hatására szeretnénk eljutni egy következő pontba, gyakran belefutunk abba a hibába, hogy kifelejtjük az általunk végiggondolt működésből az érzelmi hatásokat. A következő lépést sokszor befolyásolja a kiszemelt üzlet egyik részlegén, vagy éppen a lakásunk bejáratában megjelenő ismeretlen, akinek mosolya elindít egy belső telítődést, ami természetesen újabb és újabb igényeket szül. Tévedés lenne talán, ami azért kúszik be észrevétlenül az adott szintérre, hogy megrekessze a fejlődést? Lehetőség, mely csak arra vár, hogy éreztesse jótékony hatását és megtanítsa érezni nyelvünk hegyén a pörkölt kávészemek markáns ízét?
Az időpont. Betáblázott események hosszú sora közé ritkán akarunk beszúrni egy gyűszűnyi helyet, hogy kilépjünk a felvett ritmus biztonságából, kivéve ha a módosítás érdekorientált, illetve ha az összefüggések megvilágítják a változás kétkulcsos szándékait. Véletlennek minősítjük mindazt, amiről nem rendelkezünk pontos leírással, legalábbis a történések lineáris menetébe nem tudjuk beilleszteni. Paradox helyzettel állunk szemben, amikor a gondolati sík találkozik érzelmi ingerekkel, melyek kölcsönösen taszítják vagy vonzzák egymást, így variálva döntéseket és utakat. Szeparálásuk egyértelműen őrültség lenne az emberi élet szempontjából, mert ezzel megfosztanánk a váratlannal szemben tanúsított magatartásunkat különböző megjelenési formáitól.
Az események. Többismeretlenes egyenletet kell megoldanunk, amikor ehhez a részhez érünk, ugyanis hiányzik az x, az y, és van hogy a z betű is. Egyáltalán nem mindegy mit helyettesítünk és hova, illetve a technika, amit tanárunktól vettünk át, nagyban behatárolja a megoldás módszertanát is. Az intúíciók sok esetben közelebb visznek ahhoz, amit keresünk, mintha hosszú órákon keresztül az íróasztal fölött görnyednénk, ám az is megeshet, hogy a leghátsó iskolapad aljában felejtett füzet tartalmazza a végső lökést.
A bor. Ezt hívnám én érzelmi éhségnek, amelyen keresztül látni véljük azt a távolságot, ami látszólag közvetlenül elvezet a teljesség felé. Az üvegpohárral farkasszemet nézve felötlik bennem néhány gondolat. "Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket... mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. ...Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen." (Osho) Készenlét, töltés, újratöltés. A színes folyadék mennyisége csökken, úgy ahogy a poharak közelednek egymás felé, aztán egyszer kiürül és csak néhány folt marad utána, meg pár szétdobált dugó. Valóban ennyi lenne az egész?
Három ujjnyi távlat köré szerveződnek munkamegbeszélések, családi vacsorák, romantikus esték, sőt, nagyszüleink múltidéző emlékei is. Sóvárogva várjuk a perceket, amiket felhúzhatunk az üveg ital és poharaink közé, mialatt végig ott ülünk asztalunk mellett, talán még fogjuk is egymás kezét. Amelyik most éppen hozzád ért, vajon kié?
