Önmegvalósításunk gyökerei a médiából folyó alaktalan értékekhez kötődnek, ám a megfogalmazás sánta frázisai csupán az ürességet képesek szimbolizálni. Individualista megzuhanás: felfújt lufi, tömény váladékkal. Harminc ezüstpénz csörög a zsebünkben, miközben eszményített hőseink fel-alá rohangálnak a fényesre sikált színpadon; tapsra fekszenek és tapsra ébrednek, amíg a kitartás tömény gyűlöletté nem változik. Védekezésünk eltorlaszolja érzékelésünk elől azt a nyilvánvaló tényt, hogy a külső és belső megzuhanások résztvevői eggyé váltak akaratunk képlékeny részével; s a kiutak körkörös fordulatokat leírva beleolvadnak egy ragadós masszába. Az egyén szűkölve kaparássza a küszöböt, melynek egykor a túloldalán állhatott, ám az elárult bűntelenség revansa térdre kényszerítette. Az elmeállapot kóros elváltozásai lassan bekúsznak a szőnyeg alá, s ahogy fejüket belemártják az emberöltőkön át hurcolt mocsokba, iszonyodva hőkölnek hátra. Felismerés, a valóság egy szeletének máz nélküli lenyomata, amiben az összeomlás uralkodik. "Az emberek mind egy hálóba esnek, a jó és a rossz egymásba kuszálódó szövedékében vergődnek - egész életükkel, gondolataikkal, vágyaikkal és törekvéseikkel, kapzsiságukkal és kegyetlenségükkel, nemességükkel és nagylelkűségükkel egyetemben. Az erény és a bűn első öntudatunk láncfonala és vetüléke. És ebből készül az a szövet is, amelyben lelkünk utolsó rezdülése végbemegy, minden változás ellenére, amit a földre, a folyókra, a hegyekre ... és viselkedésünk módjára erőltettünk. Nincs más történet, csak ez." (John Steinbeck)
A személyiség, az "egyek" magánéletének önkéntes kitágítása eredményezi a megosztottság mérséklődését, s ezzel egyidejűleg generálja is a közösségi lét manifesztált akarását. Mentőöv a szemléletmódok instabil szövevényei között, amik összepréselik az alattuk fetrengő egyedeket, míg végül különállásukat feladva kiszakítják magukat saját középpontjuk karmaiból. A centrum sérülése végzetes lavinát indukálhat, mely az egyedüli vergődés helyett most már tömeges szerencsétlenségbe torkollik. A függőségi állapot, ami akaratlanul is realizálódik, kártékony hatást fejt ki a kötött mag belsejében, valamint a peremterületeken is, s ennek eredményeképpen elindul egy erőteljes vándorlási hullám. Megdöbbentő azonban, hogy az ellentétek vonzása és taszítása törvényszerűen itt is felüti a fejét, hiszen a távozók és érkezők egyenes arányban cserélődnek. Vérfrissítés, kudarc, menekülés vagy esetleg kiteljesedés? Homályos terület, s alighanem a válaszok is eltérően osztanák meg a tapasztalatok konvergens burkát.
Futószalagon gyártott elméletek kopnak el, majd élednek fel ismét társadalmunk zátonyra futott önzésének szélsőséges trendjeiben. A meghatározott szükségletek mesterségesen burjánzanak életformánk szoba-konyhára szűkült tökéletlenségétől egészen a mellünket veregető önbecsülés sekélyességééig.A hamutálcában egyre jobban gyarapodnak a félig szívott cigarettacsikkek, s ezzel együtt a porhanyóssá sajtolt indulatok. Néha még megnyikordul az ajtó, valaki elfordítja a kulcsot a zárban, vagy éppen gombfocit játszik az üres üvegek kupakjaival; a lényeg azonban megreked az áporodott levegőben. Füst és alkohol. Nem döntünk, nem felejtünk, és mégis maradunk.
