Álmokba bekúszó valóságdarabok, melyeket képzeletünk teremt az önkívületi meghasonlás okozta sokkban. Egyetlen betű három szára illeszkedik magányosan a végpontok dilettáns csuklóihoz, amik kacagva ölelik át az apró kör mélyén lapuló bizonytalan suttogást, a megérinthetetlen jelent. Önmagából kiinduló és ugyanoda visszatérő jelentéstartalom, melynek forrását homály fedi. Szerves egészet alkot a burok és a benne feszülő dinamika, ám mégis elkülönülten végzik tevékenységüket; testünk egy mesterségesen felpumpált értelem közepén, míg a lélek egy másoktól elzárt, makulátlan terepen, ahol lépten-nyomon vállára rakódik a menekülő iszonyat. "Ha a külvilág tudata a felnőttnél reflektorhoz hasonló, a belső világé olyan, mint egy ösvény. Mindenkinek a sajátja, melyet a világon áthaladtában maga vág, miközben előre nézve talán homályosan, de valamit lát a szándékolt irányból." (Alison Gopnik)
Megszűnik-e a gyermekség egy adott életkor elérésével, s ezzel együtt a tudatlanság is átadja helyét az analizáló fejtegetések hatalmának, vagy ezek a fogalmak arra szolgálnak csupán, hogy zavart keltsenek az eleve meghasonlott létezőben? A polémiák építő jellegű törekvései eltűntek a vízszintes látótávolság ködfoltjaiban, s az ember, kicsinységének tudatában kénytelen megosztozni a maradványok felett. A mezítlábas egyszerűség megsebzett talpa mély nyomokat hagyott a kövekkel szabdalt úton, ahol találkozott a tudás konok ellenállásával, s kettejük küzdelme világra hozta a fűszálak között üvöltő szelet.
A nagyság logikai környezete egy megfelelően komplex modellt alkot, melyben a tettek felértékelődnek önmaguk távlatában, hogy aztán az intelligencia mögé bújva osztogassák irracionális parancsaikat. Az "aurea mediocritas" gyorsított iramban landolt a lejárt szavatosságú papírzacskók között, vagy ha mégis előkaparjuk, akkor olyan tulajdonságok közé kényszerítjük, amik megfojtják a gyökereiből táplálkozni akaró rezgéseket. Szakértelem boronálja össze a végpontokról érkező jövevényekkülönc viselkedési mechanizmusát, hogy aztán uniformizáltan köpje ki a nyomás alatt megszelidült öntudatot.
Analízis geometriai síkokba tömörítve, ahol a függvények egyedüli stabilitását a változásban rejlő kvalitás alapozza meg. Tapogatózó kísérletek támasztják alá a teljes civilizálatlanság térhódítását, melyben kényelmesen fészkelődnek az uralomra áhítozó uzsorások. Eladom, megveszed, fizetsz, fizetek. A külvilág megnyomorított álmai beférkőznek a burok alá, ahol az anyagtalan mozgató elpusztíthatatlan eszenciáját sejtik. A tehetséges illúzionisták azonban meghátrálnak a közömbös absztrakció előtt, mivel korlátoltságuk a megismerés érdektelenségét keresztezi.Vissza a felszínre, a fordított világ alja felé. Még néhány karcsapás, aztán végetér.
